Az Orbán-kormány beadta a derekát. Egy éve már, hogy a választópolgárok előtt a hitelkárosultak megmentőjeként tünteti fel magát a kormány. Igaz, a szociális katasztrófát elkerülték, akár a Bajnai-, Gyurcsány-kormány, megoldást azonban ők sem tettek le a nemzet asztalára.

Hogy jutottunk el idáig? A válasz egyszerű. Ugyanazért a munkáért - azon szerencséseknek természetesen, akiknek van -, amit tőlünk nyugatra összehasonlíthatatlanul jobban megfizetnek, itthon éppen csak a megélhetéshez és a sárga csekkek befizetéséhez elegendő bért engedik kifizetni, hivatkozva az inflációra és a külföldi vállalatok érdekeire, jelenlétük szükségességére. Példaként említhető a Tesco pénztárosi állás, amely az államformaváltás, Magyarország lerablását követően, a munkahelyek tömeges megszüntetése után létesült.

Tehát a háttérhatalom mesterséges hiányt képez. Gondoljunk csak egy korábbi, liberális „kolosszális ötletre”, mesterséges dugó előidézése a tikkasztó nyári időben. Majd arra terelik az embereket, amerre „úri” kedvük tartja, talán éppen egy bankfiókba. És valljuk be, ki ne szeretne egyszerűen csak jobban élni? Elég volt megcsillogtatni a hitelfelvételi lehetőségeket, ami csakhamar a jelen állapotokhoz vezetett.

A médiakampány még tart, de a fércmunkának is csak jóindulattal nevezhető „otthonmentő csomag” szigorítása, a bankok felé az engedmények megtétele folyamatban van. Halkan, csendben, apránként adagolják, minden feltűnés nélkül. Nevezetesen feloldják a devizaalapú jelzálog-hitelezési tilalmat. Júliustól kalapács alá kerülhetnek a 30 millió forintnál nagyobb értékű, legalább 20 millió forinttal terhelt ingatlanok. Októbertől már három havi fizetési késedelem esetén jogosulttá válik a bank a lakás, ház árverezésére.

Egy gazdasági érv azonban még egy „szalmaszálat jelenthet a fuldoklóknak”. Sem a bankoknak, sem a kormánynak nem érdeke egyszerre „piacra dobni” a lakásokat, házakat. Hiszen túlkínálat esetén a piac törvényei szerint csökkennek az árak és képzeljünk csak el egy olyan szociálisan érzékeny kormányt, amelyik lehetővé teszi a spekulációs szándékú ingatlanfelvásárlást, 1-nek 10 ingatlan, 10-nek 1-se, köztük családok maradhatnak fedél nélkül, nyomorban.

Az árverezési kvótarendszer most még határt szab a bankoknak. De meddig vajon? Ha az embertelen kilakoltatás egyszer zöld utat kap, mi következik azután?

A használt ingatlanok iránt nincs a magyar lakosság körében fizetőképes kereslet, még nyomott áron sem. A bizalmukat vesztett polgárok kerülik a pénzintézeteket, csökkent a hitelkihelyezés. Az Ország keretein belül kényszerértékesítéssel, kilakoltatással a bankok nem tudják orvosolni problémájukat.

Abban pedig csak bízhatunk, hogy rémhír, ami hazánkban terjed. Miszerint az árveréseket követően a magyar hitelkárosultak munkával és verejtékkel épített otthonaiba a vastag pénztárcával rendelkező külföldiek kívánnak beköltözni…

HJ